Kiadványunk Az Úrnak zengjen az ének című, 2006 tavaszán megjelent énekgyűjteményre épült. Már az énekgyűjtemény szerkesztésekor megszületett a többszólamú kórusfüzet gondolata, melynek célja, hogy az énekek kíséretéhez hangszeren vagy több szólamban megszólaltatható letéteket, egyúttal a gyülekezeti és iskolai kórusok kezébe egyszerű műveket adjon. Törekvésünk nem példa nélküli: a mai európai énekeskönyvek is számos éneket közölnek többszólamú formában, melyek többnyire azért születtek, hogy a gyülekezet éneklését segítsék. Lucas Osiander már 1586-ban megfogalmazta: a kórusletétek célja, hogy „az egész keresztyén gyülekezet együtt énekelhessen”. Kortársa, Johannes Eccard szerint az énekkar a többszólamú énekléssel a gyülekezet énektanulását segíti. Számos protestáns zeneszerző fáradozott azon, hogy a gyülekezeti énekek kórusletétei művészi igényűek, ugyanakkor – a közös éneklést segítve vagy azzal váltakozva – istentiszteleten is használhatóak legyenek. A svájci reformációval érintett egyházakban a többszólamú éneklés eleinte csak a templomon kívül élt, a 17–18. században azonban éppen ezeken a területeken terjedt el a Goudimel-zsoltárok többszólamú éneklése, mégpedig a teljes gyülekezet részvételével. A svájci ösztöndíjas Kántus-alapító, Maróthi György ennek hatására jelentette meg Debrecenben négyszólamú zsoltárkönyvét, mely 1774-ig több, egyre bővülő kiadásban a zsoltárok mellett már dicséretek „összhangosítását” is tartalmazta. Gyűjteményünket iskolai, ifjúsági, gyülekezeti kórusoknak, éneklő közösségeknek, baráti társaságoknak, családoknak ajánljuk.
