Szakrális kommunikáció

A ​kötet témája és módszere a néprajz, a kulturális antropológia, a vallástudomány, a nyelvtudomány és kommunikációelmélet határán mozog. Arról az általános, emberi, de kultúránként és vallásonként különbözõ formában megmutatkozó jelenségrõl van szó, ahogy az ember kapcsolatot teremt a természetfölötti hatalommal vagy hatalmakkal, erõkkel. Ezt a jelenséget nevezi a szerzõ szakrális kommunikációnak. A kommunikációkutatás eddig nem fordított kellõ figyelmet arra, hogy az emberi kommunikáció osztályozásakor az embernek a szakrálissal való kapcsolatát sajátossága miatt külön kezelje, vagy egyáltalán tudomásul vegye. Pedig nyilvánvalónak tûnik, hogy a vallás … a par excellence antropológiai jelenség (P. Berger), és az emberi kommunikáció fajtái között fontos és indokolt a szakrális kommunikációnak nevezett jelenség feltüntetése. Mivel a szakrális kommunikációnak más tulajdonságai, körülményei, szabályai vannak, mint pl. a közvetlen emberi kommunikációnak vagy a tömegkommunikációnak, szükséges ennek a kommunikációelméleten belül saját elméletét kidolgozni. A kötet, népi imákról szóló A szerzõ a verbális szakrális kommunikáció egy sajátos csoportot alkotó formájával, a keresztény népi imádsággal, az úgynevezett magyar archaikus népi imádsággal részletesen foglalkozik., s ezzel hozzájárul a szakrális kommunikáció elméletéhez.