Karénekeskönyv III.

Gyűjteményünk mind egynemű karok, mind vegyes karok számára tartalmaz mű­veket. Eltérés az eddigi két kötetünktől (Karénekeskönyv I. és II.) az, hogy a letétek csak két- és háromszólamú feldolgozásokat tartalmaznak, elsősorban a kisebb létszámú, kevesebb tapasztalattal rendelkező énekkarokra, éneklő cso­por­tokra és a férfi énekesek kisebb mértékű érdeklődésére, vállalkozására gondolva. Háromnál több szólam a vegyes kari művekben – néhány ritka kivételtől eltekint­ve – nem fordul elő, ezek csak a szólamok osztásából fakadnak, és akár el is hagyhatók. Ez természetesen a háromnál több szólamú kánonokra nem vonatko­zik, ahol tetszés szerint több csoport is kialakítható.A kötet darabjait témakörök szerint rendeztük, hogy ezzel megkönnyítsük az alkalmakhoz illő darabok kiválasztását. Egyes koráloknál különböző feldolgozásokat is találunk. Ezek – azonos hangnemre hozva – felváltva is énekelhetők, vagy akár a gyülekezet egy szólamú énekével váltakozva is előadhatók. (A Karénekeskönyv I. kötetében is fellelhetők csatlakoztatható tételek.) A korálok versszakainak számozása általában az eredeti énekeskönyvi számozás szerint történt. Pontos felsorolást a 4., az 5. és a 6. sorszámú mutatóknál találunk. Négynél több versszak közlése esetén minden második szakasz szövegét dőlt betűkkel szedtük a könnyebb olvashatóság érdekében. A 7. számú mutató a konkrét igehelyekre utaló eligazodást segíti. Néhány kivételes esetben – kérésre – a magyar fordítás mellett az eredeti idegen – latin, illetve finn – szöveget is közöltük. A háromszólamú egynemű kari letéteknél – a karvezető megítélésére bízva – a 3. szólamot 8 hanggal mélyebben férfiak is énekelhetik, ilyenkor a 2. szólamot az alt veszi át. A két- és háromszólamú egynemű kari letéteket férfiak is előadhatják, szoprán = tenor, mezzo = bariton, illetve alt = basszus beosztásban. Ilyen esetekben esetleg transzponálásra lehet szükség. Amelyik tételben nem találunk dinamikai (hangerősségi) jelzéseket, ott azt az előadók ízlésére bízzuk. Az énekkar, éneklő csoport adottságainak megfelelően, ha az eredeti lejegyzés túl magas vagy túl mély, a hangnemet tetszés szerint lehet megválasztani. Azoknál a kánonoknál, ahol nem találunk befejező jelzéseket, ott minden szólam – egymást bevárva – végig énekli a dallamot. A partitúra formában lejegyzett kánonoknál fokozottan figyeljünk az ütemszámozásra, ez egyértelművé teszi az éneklés sorrendjét.