Szerk.: Lukácsiné Kádár Éva - Isten igent mond ránk - Barth és Brunner megbékélő találkozása

Karl Barth (1886–1968) és Emil Brunner (1889–1966) emblematikus párosként, a dialektika-teológia meghatározó alakjaiként indultak. Szellemi-lelki rokonságuk vitathatatlan. Mindketten megkerülhetetlen alakjai a 20. század protestáns teológiatörténetének. Ez még akkor is így van, ha a természeti teológiáról folytatott vitájuk a Barmeni Teológiai Nyilatkozat elfogadásának évében vált egészen élessé. (...) A vita a későbbiekben is nagy hullámokat vert, de a magyar református teológusok Barthra és Brunnerre egyaránt kíváncsiak voltak, hiszen a magyar református teológiának mindketten fontos impulzusokat adtak, sőt az őket hallgató magyar tanítványaik egy életre hálás kötődéssel lettek gazdagabbak. (...) A tömeghitetlenséggel és szekularizációval küzdő, üzenete felől is bizonytalanná váló egyházban mindkét teológus azt a feladatot tűzte ki célul, hogy az egyház legyen ismét igazán egyházzá, álljon az Isten igéje alapjára. Ismerje fel sajátos rendeltetését e világban, és ez a felismerés mozgósítani fogja az egyházat. A gyülekezetgondozásból kiindulva a missziói egyház képét erősítették előadásaikkal.Miközben az elmúlt évtizedekben Karl Barth neve folyamatosan jelen volt egyházi életünkben, addig Emil Brunner gondolatai méltatlanul háttérbe szorultak, és kevésbé lettek ismertek. (...) A reformáció jubileumi évében adósságtörlesztés ez a tanulmánykötet, amelyben sok értékes, Magyarországon eddig még nem ismert írás, levél és kutatási eredmény mutat rá Karl Barth és Emil Brunner párhuzamos teológiai pályájára, gondolatvilágára, tanításaik közös és eltérő hangsúlyaira.