Enzo Bianchi - Az imádság

Mit jelent valójában imádkozni? Ez a kérdés örök, minden korosztályt, népet, vallást foglalkoztat. Enzo Bianchi, egy modernkori monasztikus szerzetesközösség alapítója fiatalokkal osztja meg saját imatapasztalatát. Lírai sorait hasonlóan lírai illusztrációk teszik még megragadóbbá.

Amikor a saját szavainkkal próbálunk imádkozni, kicsit még hebegve-habogva, elsőként a Szentlelket fogjuk hívni.

Jézus ugyanis biztosított bennünket arról, hogy: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!” (Lk 11,13)

Csak a Szentlélek tud olyan szavakat előhívni belőlünk, amelyek megszólítják az Atyát, a dicsőítés, a hála és a kérés igazi szavait: a Szentlélek sugalmazza nekünk ezeket, Ő segít, hogy rátaláljunk azokra a szavakra, amelyekkel elérhetjük Istent.

Csak így tudunk megállni Isten előtt, hittel, bátran és szabadon, így tudunk őszintén beszélni hozzá és várni a válaszát. Ebből lesz a beszélgetés, sőt mondhatnánk duettnek, közösségnek is közöttünk: köztem és Isten között.
Ha így imádkozol, érezni fogod, hogy Isten szeret téged.
Ő olyan Isten, aki szüntelen neked ajándékozza szeretetét. És Isten irántad való szeretete az emberek iránt való szeretetté válik benned, még az ellenségeid iránt is.