Élet és halál, örök élet és örök halál a Jelenések könyvében

agy József monográfiája fajsúlyos kettősség körül forog: a munka (örök) élet és (örök) halál szféráinak egyetemesen átfogó kozmológiai megragadását hajtja végre. A szerző kutatási tárgyában, János apostol Jelenéseinek görög szövegében a kulcsfontosságúnak tartott teológiai szakkifejezések előfordulásait vizsgálva éppúgy behatóan elemzi ezek egymáshoz való viszonyát, mint ahogyan összesített jelentésük megalkotására is érdemi javaslatokat tesz. Hádész, abüsszosz, thalassza és a tűztó azok a terrénumok, amelyek között Jánosnál e nagyszabású, üdvtörténeti jelentőségű alakulások zajlanak. Az élethez viszonyítva, sőt, azzal szemben az örök élet nyújtja az ember által elérhető legfőbb kiteljesedést, a próbatételes halál helyett (után) pedig a második halál fogható fel a legkomolyabb fenyegetettségként. A Jelenések könyve szerint világunkban minden az Isten által meghatározott cél irányába tart; a végidőkben bekövetkező katartikus újrateremtés, az „új ég és új föld”, vagyis az üdvösség szimbolikus-konkrét helyének fizikai létrejötte felé. A kárhozottak viszont kívül rekednek az így megújuló univerzumon. Nagy József azonban hiteles, elhitető erejű tanú: hittudományi tárgyalásmódjával nem utolsó sorban a halálból feltámadt Krisztus, és ezzel a remény tanúja.