Csoma Zsuzsanna Éva - Végtelen...

Az imádság a véges életű ember szavának belekapaszkodása a Végtelen Igébe. Vele beszélni komoly és összetett dolog: egyszerre életidegen és életszerű, mennyeien földön túli és szívbe markolóan földhözragadt. Egyedi és mégis elvárt. Egyéni, de tágasságába sokan beleférnek. Intim és mégis kikiáltható. Istent célozza meg, és segít magunkra találni. Akár egyetlen imádságon belül és lehetséges bejárni az emberélet magaslatait és szakadékait, hiszen az imádság feszültségben születik. Az ellentétes pólusok között áramlani kezd a vallomás. Bűn és irgalom feszültségében születik az imádság. Keresi az ajtót, amin át az Atya színe elé lehet jutni, és ott megnyugodni. (Részlet Fekete Károly előszavából)