Balázs Imre József - Álomfarsang

Míg a szerző korábbi gyermekverseiben az otthon, a kisgyerek meglehetősen szűk, a lovardáig, jégpályáig terjedő tere jelenik meg, a nyolc-tíz évesek világa már kitágult, a badacsonyi vagy budapesti élmények felsorakoznak az otthon a szülőkkel töltött esték mellé. A kötetek hangnemében viszont már folytonosságot tapasztalhatunk: a költő továbbra is a gyermeknyelvből építi fel verseit, a kötetet indító versek álomképeiben a gyermek mindennapjai lényegülnek át, varázslat lesz az Anyával közös főzés, álomhálóval lehet befogni a rakoncátlan álmokat, és az este a párna alá tett álomcetlire felírt dolgok itt vagy máshol megtörténnek – ott, ahová csak a képzeletünk juthat el. A mindennapok jelenségeiről szóló, játékos, tréfás hangú versek között időnként elvont, különös hangulatú műveket találunk, a gyermek szövegértését, a „felnőtt” irodalomba való bevezetését segítő szövegeket – ilyen vers például az elmúlásról rendkívül áttételesen szóló Elefántcsont babák. Balázs Imre József legújabb gyermekverskötete verselésében eklektikus: egyaránt találunk benne ritmusos, mondókaként mondogatható, tapsolható szövegeket, a magyar gyermekirodalom Weöres Sándor-i hagyományába illeszkedő szövegeket, valamint az északi gyermekversek prózai versformáját követő verseket. A kötet egy jelentős részét a farsangi versek képezik, a maszkot, jelmezt bemutató gyermek versei ezek: játék a maskarával, amely alól mindegyre előbukkan a gyerek igazi arca. A Farsang a királyi udvarban című versfüzérben az udvari személyiségek – a szakács, az udvari bolond, a kamarás – jelennek meg, a Farsang a csillagokban cím alatt pedig a Csillagok háborúja szereplői, Darth Vader, Leia, Yoda lépnek elénk. Darth Vader verse szemlélteti leginkább a kamaszkor küszöbén álló gyerek maskarázós játékát, a félelmetes dolgokat humorral megközelítő szemléletet: „Én vagyok a sötét lovag, / De csak ha kívülről néztek. / Van belül egy kis zseblámpám, / Felgyújtom, s belülről fénylek.” Az állati farsangban a feketerigó, az őz, a ló, az elefánt vonul fel. A kötetet egy, a ballagásról szóló vers zárja – a vers különben üde színfoltja lehet a kisiskolások egyre gyakoribb, ilyen jellegű ünnepélyeinek –, a búcsúzó kisdiák szavaiban, legalábbis felnőtt szemmel a búcsúzó apa érzéseivel találkozunk: búcsú a gyermekeink gyerekkorától, az önfeledt játéktól, a mindent átlényegítő gyermeki látásmódtól. Míg a költő korábbi gyermekversei elsősorban a kislányok érdeklődésére számíthattak, ez a kötet már egyaránt szól a fiúkhoz és a lányokhoz.