Böjte Csaba - A virág a fény felé hajlik

Karikó Éva: Csaba testvért sok mindenért szeretjük, becsüljük és tiszteljük: a remény embere ő, aki kirángat a csüggedés mocsarából, szemünket az ég felé emeli, erőt ad a holnaphoz. Emellett lélekgyógyász, a kikerülhetetlen nehézségek, a szenvedések értelmét alázattal kereső lelkiatya, aki kimossa és bekötözi a sebeket, segít talpra állni Az előző két füves könyvbe (A mindennapi kenyérnél is fontosabb a remény és Az igazgyöngy fájdalomból születik) az ide kapcsolódó gondolatait válogattuk. De talán legismertebb tevékenysége az, hogy ő a legnagyobb nagycsaládos, több mint 5.000 gyermek nevelőapja, sokszoros nagypapa, egy igazi nagyformátumú nevelő, aki nem gyakran változó irányzatok és divatos elvek szerint formálja a rábízottakat, hanem akinek iránytűje az Élet, a rengeteg örömön, sikeren, kudarcon megérlelődött tapasztalat. A jelen kötetbe ezeket a gondolatait gyűjtöttük össze arról, hogy a gyermek ki nem merülő boldogságforrás, a legnagyobb érték, sokkal többet ér, mint Michelangelo gyönyörű Pietája, mert az csak halott kő, de gyermeknek halhatatlan lelke van. De nem hallgatja el azt sem, hogy aki gyereket nevel, nem csak édes mézet, hanem „sok ideget is megeszik”, le kell tudnia nyelni néhány békát, amíg a gyereke felnő. Szól a szülők, nevelők feladatáról, akik a legértékesebb munkát végzik, emberszobrászok, akik minden pillanatban nevelnek, elsősorban nem a szavaikkal, hanem az életükkel, továbbá arról, hogyan éljen meg a fiatal a jég hátán is, a megsebzett és a tékozló ifjú megsegítéséről, és a kirepülés segítéséről a felnőtt életbe. A könyv elolvasása után szülők, nevelők remélhetőleg megerősödünk abban, hogy az egyik legszebb, legértékesebb hivatást választottuk, amelyben a legfontosabb munkaeszközünk a saját személyiségünk, a formálandó alkotás pedig a hús-vér, érző, halhatatlan lelkű ember. A kötetet a maksai református templom mennyezetkazettái díszítik.