Szerk.: Reuss András - A Magyarországi Evangélikus Egyház hitvallási iratai 3.

Az Apológia harmadik magyar fordítása szükségessé vált, mert Mayer Endre (1859–1949) 1900-ban megjelent első fordítása óta a magyar egyházi és köznyelv sokat változott. Wiczián Dezső (1901–1961) második fordítása, amely a Konkordiakönyv első kötetében jelent meg 1957-ben, számos ponton mintha oldani igyekezett volna Melanchthon érvelésmódját. Fordításunk következetesen az először 1531-ben kiadott latin szöveghez ragaszkodik és szigorúan követtük a reformátor feszes vitastílusát.Az előző kiadásokhoz hasonlóan a fordítás és az eredeti szöveg könnyebb azonosítása érdekében az egyes cikkeken belül közöljük a kritikai kiadás beosztását is. Ezen túlmenően két újabb elem segíti a jobb eligazodást magában a szövegben és annak tartalmában. Az egyik elem az ún. segédcímek, a másik elem az Apológiában használt idézetek és utalások felvétele.A jegyzetanyagot nem a könyv végén, hanem lábjegyzetként közöljük, hogy azok, akik el akarják olvasni, ezt könnyebben megtehessék. Megértést kérünk azoktól, akik nem kívánnak ilyen mértékben belemélyedni a háttér-információkban, és bátorítjuk őket, hogy olvassák bátran csak Melanchthon szövegét. Nincs lehetőség külön népszerű és külön tudományos igényű szövegkiadásra. Ezért a kétféle szempontot, a közérthetőséget és a további tanulmányozást, egyszerre kívánjuk érvényesíteni. Tudatában vagyunk annak, hogy ez mindenkitől alkalmazkodást kíván.Az Apológia szövegéhez két tanulmány kapcsolódik. Az egyik az irat keletkezésének és recepciójának történetét, valamint jelentőségét vázolja fel. A másik, amely az apológiát, mint irodalmi műfajt és érvelési módot mutatja be, azt vizsgálva, hogy ennek mennyiben felel meg Melanchthon írása.