"Volt Efrim hegyvidékén egy Míká nevű ember. Ez azt mondta egyszer az anyának: Az az ezeregyszáz ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt átkot mondtál a fülem hallatára is, az az ezüst nálam van, én vettem el. Az anyja ezt mondta: Áldjon meg az Úr fiam! Amikor visszaadta anyjának az ezeregyszáz ezüstöt, ezt mondta az anyja: Ezt az ezüstöt én arra szántam, hogy az Úrnak szentelem a fiamért: készítsenek belőle faragott és öntött bálványszobrot. Most azért visszaadom neked. De a fiú újból visszaadta az ezüstöt anyjának. Ekkor az anyja fogott kétszáz ezüstöt, odaadta az ötvösnek, az pedig faragott és öntött bálványszobrot készített belőle. Ez Míká házába került. Ennek a Míkának volt egy házi szentélye. Készített éfódot és házibálványt, egyik fiát pedig felavatta, és az lett a papja. Abban az időben nem volt király Izráelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett" (Bír 17, 1-6).
